Dolgos mindennapok

Leszakad a pofám a címtől, de azért jól hangzik, nem? XD
Hmm… de rég blogoltam. Nahát.
És igen. Mostanság az embereknek új hobbija van. A játék címe: Ébresszük fel Arianát. -.-

Szal, ott hagytam abba, hogy… péntek.
Zedin kicsit tovább maradt, mint tervezte, úgyhogy végignéztük a Koishite akuma c. doramát. Csak picinykét éreztük magunkat pedofilnak, de oda se neki. XD
Valamikor egy óra tájban ágyba is kerültem, négy órai keléshez kiváló. XD

Szombat. Rosszat álmodtam, hajnali három körül felkeltem. Mondhatni, a szokásos rémálom. Picit visszadőltem. Aztán álmomban elhangzott egy mondat, amiből rájöttem, hogy álmodom. Igen ám… de ha álmodom, akkor én alszom. De nekem már ébren kellene lennem! o_O Na szem kipattan, mint a filmekben, baszdmegolás párszor hangtalanul, és rohanvást elkészülni. De beértem melóba. Ügyes vagyok. ^^ Bár mikor megláttam a rám osztott feladatokat, azt hittem veszem a kabátom és viszonlátás. -.- Kettőkor végeztem, hazabattyogtam, és… valamit biztos csináltam, tudja a fene. XD Ja igen, picit ledőltem, aztán megint nem tudom, alvás, kelés.

Vasárnap. Kettőre mentem. Ahhoz képest háromnegyed egykor kezdtem takarítani a konyhát. XDD De beértem, pedig még boltozni is kellett. Ja és ráhúztam másfél óra fizetetlen túlórát. Na éljen. Busz természetesen elment, szóval hazasétáltam. Át a hídon… a nagyállománál… végig a főutcán… folytassam? XD Aki nem értené: a két elsőként említett… nos, fogalmazzunk úgy, hogy Debrecen egyik legveszélyesebb környéke. XD De hazaértem. És nem volt kedvem aludni, valamikor kettő után kerültem ágyba.

Reggel. Természetesen szar kelés. Akkor feküdjünk vissza. Hív anyám. -.- Menjek kontaktlencsét venni. Mondom most?! Nem, csak szólt, hogy a héten jó lenne. *sóhajt* Mondom, hogy új játék… Visszaalszom nagy nehezen. Valahol éreztem, hogy ki kell aludnom magam, mert délben hívott a munkahelyi koordinátorom, hogy be kellene mennem ma. Szóval megfürödtem, hajat mostam, megszárítottam, és sétáljunk. A kínaiban vettem elvitelre magamnak kaját, mert napok óta kínait akarok enni. Aztán kíváncsiságból benéztem a kedvenc fehérneműsömhöz. A csajszi már amint beléptem azzal fogadott, hogy van fűző! Kinéztem három hete, és már tudta, miért megyek. XD És hozzátette, hogy kesztyű is van. Szóval Ariana próbált, fizetett, és úgy döntött, hogy aki még egy ilyen jó napot is el tud cseszni, azt máglyán égeti el. Hát… az illető nem volt elérhető sajnos, de végülis csak éjfél körül ment el a kedvem az élettől is munka címén. Szeretem, hogy a cég se tudja, mit akar. -.- De én tudjam. Sőt, csináljam is meg. Köszike…
Szóval lehúztunk 12 órát. De a hangulat legalább jó volt. XD

Még reggel elmentem teszkózni. (Direkt írom így, nem szól be.) Bakker. Ahhoz hozzászoktam, hogy beszél a Tesco. De hogy már új hűtős szekrények vannak, amik ontják magukból, milyen jól jársz a Milli túrókrémmel… na ez nekem reggel sok volt. XD De legalább kevesen voltak. És végre nem csak vajkrém és sajt van a hűtőmben. XD Mi volt még? Ja igen. Valaki emlékeztessen, hogy ne menjek többet hétköznap munak után Tesco felé. Vagyis inkább ne közlekedjek fél nyolc körül. Még a végállomáson oké volt. Az első megállónál már kezdtem fészkelődni a széken. A másodiknál már kerestem a menekülési útvonalat. Ariana és a tömegiszony fáradtan, kora reggel, egy tömött buszon. XD A harmadiknál viszont szálltam. Hallelujah.
Éééés vettem banánt. *.* Olyan rég ettem. Ja és egy régi kedvenc teámat. Ami… drága. De olyan rég ittam… Ha száll az agyam, lehet, hogy veszek holnap másikat is. Egész hónapban megfogtam a pénzt… csak pestezés volt meg cigire költöttem. Meg minimális szintű kajára. Szóval úgy döntöttem, nekem ez jár. Mert megérdemlem… Nem baj, hogy csizmát kellene venni, mert ennek már nem nagyon van sarka. Lyukkkkkas…. -.- De úgy imádtam ezt a csizmát… *hiszti*

Megint a semmiről szövegelek, ugye?
Igen…
XD

Nem néztem át a bejegyzést, szóval ha tele van elírással, érdekli a halált… örülök, hogy nem alszom el a széken. XD

Nyah. Pá!
11.23. 8:12

Sonata Arctica, buli, doramázás

Na. Mondanám, hogy kialudtam magam, de nem hagynak aludni…
Voltam Sonata Arctica koncerten öcsémmel. Jó kis koncert volt, bár játszhattak volna több régi számot. Nem hallgattam meg minden újat. Tudom, az én hülyeségem. XD De jó volt. Meg jó volt kicsit öcsémmel lógni. :)

Hétfőn felmentem Bp-re, hogy el tudjak menni Sisi koncertjére. Kijött elém Zita, utána összefutottunk a többiekkel az Andersenben. (Tana, Lily, Mazsi, majd Regi befutott egy meglepetés Ayával, végül Sol kicsit később). Jót beszélgettünk, iszogattunk, utána átmentünk a koncertre. Hazafelé meg leettem magam egy gyros segítségével, szóval hajnalban mostunk. Vicces volt, mert másnapra se nagyon száradtak meg a ruháim. Ja igen, végül Lilynél kötöttünk ki, hajnalig fangirlködtünk, aztán alvás. Végre aludtam egy jót, ha keveset is. Nem szeretek egyedül aludni…

Kedd reggel Lily bement órára, én maradtam, száradtak a ruháim. Jött Zita, elmentünk Ayumi-chanhoz, vittünk neki Happy Meal menüt. XD Én startoltam öcsémért, a Keletinél tali Mazsival, utána lepakoltunk Solnál, majd irány a Rockrandi. Ittunk, befutottak a többiek (Tana, Lily, Regi). Utána mentünk koncertre, ott megismerkedtünk pár emberrel, akikkel végigkocsmáztunk az éjjelt. Bakegér, Akác… Nekem kiakadt a gyomrom, szóval én üdítőztem fél éjjel. Meg beszélgettem egy órát a kidobóval. Bent sok ember volt, hangzavar, és cigifüst. XD Lily a megjelenésével megmentette az estémet, meg vigyázott rám. Szeretek izomgörcsöt kapni, mondtam már? Rátettem az asztalra a karom, és kitört a földrengés. XDDD Hajnalban vissza Sol munkahelyére a cuccainkért. Kivittem öcsémet a Keletibe, felraktam a vonatra, aztán start a Nyugatiba. Püspökladányban ébredtem. XD

Hazajöttem, aludtam 5-6 órát, jött Zedin. Most még épp alszik, két napja doramázunk. Megnéztünk a Quiz Show 2-t. Imádtuk. Kár, hogy vége lett. Aztán néztünk Kurosagit, csak sokadszorra már meguntam a 4. résznél. Belenéztünk a Samurai Hight Schoolba. LOL az a sorozat. Betegre röhögtük magunkat. Most várjuk a többi részt. XD Meg néztünk Koishite Akumát. És rájöttünk, hogy nem kellene a főszereplőre nyáladzani, mert ez már súlyos pedofília. XDDDDD És Ariana bealudt a második rész végén. Fáradt voltam, na.

Amúgy nemtom észrevettétek-e. A metrón felfelé jönni olyan, mintha furcsa szögben esnél lefelé…. Nem, én nem vagyok fóbiás. XD

És rájöttem valamire. Az embereknek fáj, ha én alszom. Mindig felkelt valaki. -.- Kezdek hisztis lenni…

nov. 20. 11:31

Magyar fanfic és fansub világ…

Csak mert már sokadszor szállt az agyam…


Az írásról:

Aki ismer, tudja, hogy elég régóta írok slash-t, vagy yaoit, ahogy tetszik. Nem tartom magam túl jó írónak. Mind témában, mind írásmódban van mit fejlődnöm. Tudom, hol és hogyan kezdtem. A régi írásaimon mai napig sírvaröhögök. Naivak, egyszerűek. Nem mondom, hogy eleget, de fejlődtem. Kialakult egy képem az írásról, a szereplőkről, a történetekről. És azokról, akikről mintázom a karaktereim. Épp ezért veri ki nálam a biztosítékot a mai fanficiton írás néhány – már túlságosan elterjedt – mozzanata. A saját fandom nem, elvégre egy kitalált, saját karakterrel mindenki azt tehet, amit akar. Az ő tulajdona. Nem úgy, mint egy fanfiction esetében.

Szóval nézzük, mi az, ami egy jobb érzésű fangirlt néha bizony a sírás határára sodor, persze képletesen értve.
- A szereplő tisztelete sokaknál ismeretlen fogalom. Az illető kurva, számító, durva, vagy épp gyenge és lányos. Könyörgöm… a tesztoszteron még mindig nem ad okot erőszakra. (Most persze nem a való világban tomboló pszichopata gyerekgyilkosokra és szeméremsértőkre gondoljunk, köszönöm.) Elismerem, vannak gyenge férfiak. De ez nem pont a legjellemzőbb tulajdonságuk. Nyígás, hiszti, sírás, miközben a másik kénye-kedve szerint „használja” őket. Jó, ki-ki fantáziája, avagy ízlések és pofonok. De ez sorozattá vált a fanfiction, a BL írás világában. Egyfajta divattá alakult. De miért? Férfiakról írunk, nem gimis kislányokról. Bár mindenki magából indul ki. Jelen esetben szó szerint…
- Aki nem tud írni, az ne is írjon. Jó, tudom, valahol el kell kezdeni. De hogy minimális önkritika se legyen? Szomorú…
- A magyar nyelv nagyon szép. Tele van szebbnél szebb fordulatokkal, halmozhatunk jelzőket, és mégsem feltétlenül lesz giccses egy írás. Vagy mégis. A másik probléma, hogy a helyesírás ismeretlen fogalom. Mint Mézga Kriszta, aki j-vel írja a hülyét. Sajnos nem ennyi a probléma, alapvető helyesírási szabályokat nem ismerünk. Tuuuudom, a magyar oktatás. De a béta fogalma is ismeretlen? Ja igen, az egy görög betű…
(És most nem az elgépelések a téma. Van annyi önkritikám, ahogy amiatt én is lapítsak.)
- Én sem állítom, hogy tudom, hogy zajlik két nem hetero között a szex. De utánaolvasunk. Ne adj isten megnézünk egy ilyen jellegű pornót, tucat akad az interneten. (Persze ha már elmúltunk 18, de legalább 16 évesek, és már tudjuk, vagy legalább láttuk, hogyan zajlik egy „sima” együttlét.) Egyes ábrázolásoktól sírni tudnék. (Ebbe beletartozik néhány általam írt történet is, legyünk önkritikusak. Az én időmben még nem mindent lehetett megtalálni neten. Öreg vagyok, ez van. Legalábbis a mai írókhoz képest már lassan bottal kellene botladoznom.) Az anatómiával véletlenül sem vagyunk tisztában, vagy csak nekem nem tűnt fel, hogy az illetők vagy gumiból vannak, vagy csak mocskosul hajlékonyak. Én kérek elnézést. És véletlenül sem hozok példákat, mert micsoda bunkó lennék akkor. És sokszor néhány alapvető „kellék” is hiányzik. A férfiak még mindig nem nők, nem is úgy működnek, szex terén SEM. Remélem, ezen árnyalásokkal is érhető voltam.
- A magyar kritika hiányzó fogalom. Ez egy tény. De mikor az igazán jó írók igazán jól megírt, jól megformált, igényes írásaira csak ímmel-ámmal jön KOMMENT (nem kritika, attól már lemondtunk), míg a vacakul megírt, tucat témájú írásokat istenítik, akkor bizony kinyílik a képzeletbeli bicska a zsebemben. Nincs szépérzék, és nincs igény sem a jó írásokra.? Szomorú vagyok…
- Az pedig még inkább elszomorít, mikor 12 éves kislányokat látok az ilyen oldalakon. Anyuci mit csinál ilyenkor? Csapjon a kezére… A legtöbbnek meséket kellene még néznie, olyan értelmi színvonalon van. (Tisztelet az igazán kevés kivételnek.) Meg komolyan… még se érzelmi, se testi kapcsolat, de már yaoit olvasnak. Vajon mennyire torzul így a lelkivilág? (Aki homofóbiával jön nekem emiatt, oldalba vágom. -.- ) Arról nem is szólva, hogy elhiszik, a fanfiction a valóság…
- Durván lecsökkent a színvonal és az átlagéletkor. A rossz írások száma meg szaporodik. És számomra az derült ki, hogy ezzel sokan tisztában vannak. Csak úgy vannak vele, hogy „nincs mit tenni”, így meg sem próbálják. Ilyen hozzáállással valóban nincs értelme. De akkor hová jutunk?
- Jópár gyűjtőoldal léte nagyon jó ötlet volt… csak utána kevés volt a friss, engedjünk fel minden vackot. A silányság silányságot szül, mert példa lesz belőle. A régi nagyobb oldalak még próbálják tartani a színvonalat. Az eredmény? Csökkenő látogatottság.
- Sok minden kimaradt. A többit majd egyszer. Meg leírták már százszor előttem, igazából nem is volt érdemes bepötyögnöm ezeket. És jól tudom, mekkora a szerepem az egészben…


A fordításról:

Lassan három éve fordítok. Doramákat, filmeket, de mivel a csapatunk elég sok mindenen dolgozik, így közvetve mást is, elvégre folyamatosan javítom a többiek munkáit. Nem azért, mert hű de rosszul dolgoznak, félre ne értsen senki. Csak több szem többet lát. Sajnos még így sem mindent.
Akkortájt vagy picit hamarabb alakultak az első nagyobb fordító csapatok. Mármint nem animék terén, a japán (ázsiai) kultúra ezen része hamarabb betört hazánkba. A mangafordítás szintén. Szóval beszéljünk most inkább elsődlegesen a doramák fordításáról, elvégre az verte ki nálam a biztosítékot.

Akkor nézzük:
- Lehet, hogy én vagyok túl igényes, de aki nem tud magyarul, az NE FORDÍTSON! Nem az elvétve előforduló helyesírási hibákról beszélek. Nálam is előfordulnak, hiába a szakmám. Egybeírások, elírások főképp esetemben. Az elgépeléseket hagyjuk, sajnos figyelmetlen vagyok magam is nagyon sokszor. De! Akinek már a főoldalát olvasva visítok, hogy hogyan engedték át általánosban a felső évfolyamba, az szerintem már a súlyos esetbe tartozik. Sajnos nem látjuk át azt, hogy az ilyen jellegű fordításokhoz igazából nem is annyira az idegen nyelvet kell tudni (persze azt is), hanem azt a nyelvet, AMIRE fordítunk. Esetünkben: a magyar nyelv ismerete elengedhetetlen. Tehát vissza az elejére: aki nem tud magyarul, ne fordítson! De ha esetleg mégis istenverte sorsának tekintené a fordítást, legalább keressen valakit, aki átnézi, amit művel! Mondjuk valaki, aki vele ellentétben, tud magyarul… Túl nagy kérés, ugye? A világbéke könnyebb lenne.
- Én elhiszem, hogy nem tudunk várni egy-egy fordításra, mert jaj azon kívül már más nem is létezik. De ha már tudjuk, hogy más meg akarja csinálni, akkor keressünk már mást, az isten szerelmére. Igazából nem magam miatt mondom. Engem teljesen hidegen hagy, hány verziója van annak, amit csinálok/csinálni fogok. De gondoljunk már bele, hogy akad, akit ezzel megbántunk. Az „én projektem” híve mindenki tudja, sosem voltam. De azért az újabban alakuló fansubocskákban legyen már annyi gerinc, hogy legalább ír egy e-mailt a illetőnek. Legalább számítson már rá az a szerencsétlen. Nálam egyetlen eset akad, amikor nem veszem figyelembe, ha kiírtak egy projektet: ha még azt sem tudják, milyen lesz. Ezt nem lehet komolyan venni. Ha látsz belőle egy részletet, és beleszeretsz, az megint más. Ha végül csalódsz, maximum meggondolod magad. Egyébként felőlem lehet több verziója mindennek. Engem nem zavar. De nem mindenki egyforma. Gondoljunk már a másikra is. Elég volt egyszer megbotlanom, hogy rádöbbenjek arra, mennyire meg lehet bántani valaki az ilyesmivel. Nem muszáj mindenkinek a saját hibájából tanulni…
- Rengeteg újonnan alakult fordítócsapat van, akik nincsenek tisztában az íratlan szabályokkal. Talán mert túl egyértelműek. Lehet, hogy ehhez már felnőttnek kell lenni? Pedig szívesen segítenénk a kezdőknek, szerintem ezt minden csapat nevében mondhatom. Tanácsokkal, sztorikkal. Mi is követtünk el hiábakat az elején, időzítésben, vagy formázásban, fordításban. Van tapasztalatunk, szívesen átadjuk. Nem harapunk, és lehet, hogy kevesebb lenne a súrlódás és igénytelenség. Tisztelet a kivételnek, természetesen. Van olyan kezdő csapat, akiknek mondjuk le a kalappal a munkája előtt. És van oylan régebbi csapat, akiknek egy-egy munkájától még mindig lemarom az arcom. Mindkettő előfordul. Pedig meg lehetne előzni…
- Kommentek hiánya. Már beletörődtünk. Pedig nem annyi elkészíteni egy részt, míg valaki más megnézi. Hosszú órák munkája. Több emberé is. De van, aki ezt nem értékeli. Ki tudja, talán én sem tudnám ennyire értékelni a csapat munkáját, ha nem tudnám, mi van mögötte. Mennyi idegbaj, mennyi munka, mennyi ücsörgés és kattogás a gép előtt. Sok. És hálás vagyok érte. Eddig a legérdekesebb elgondolás az volt, mikor még vagy két éve nekünk támadt egy emberke a chatboxon, hogy miért nincs még friss, nem igaz, hogy nincs egy óránk megcsinálni azt a rohadt részt. Néztünk. Nagy, gúvadt szemekkel. Egy rész animét megcsinálni sem egy óra. A dorama legalább kétszer olyan hosszú. Összesítve néha több, mint egy napunk rámegy. Egy órácska? Addig megnézem és átgondolom. Aki nem hiszi el, fordítson. Már ha tud, természetesen. És igényesen. Ugye, milyen sok idő? Amit el lehetne játszani, filmezni, hülyülni, lustulni. A hülye fordító mit csinál? Fordít, hogy másnak jó legyen. Aztán hozzávágják, hogy miért lusta csinálni. Hát már elnézést…
- A másik, mikor az emberek nem látják be, hogy a fordítónak, időtítőknek, karaokézóknak, dizájnereknek, bétáknak, stbstb… (úgyis kimarad valamelyik meló) IS VAN ÉLETÜK! Hagyjuk már őket is élni. Tanulni, dolgozni, néha egymás mellett a kettőt. Roppantul örülnénk, ha csak annyi dolgunk lenne, hogy üljünk a gép előtt és fordítsunk. Ontanánk a feliratokat, mindenki elhiheti. De nincs. Aki ezt nem fogadja el, kaparja el magát a kertben…
- Tanuljuk meg beleképzelni magunkat a másik helyébe. És csak oylat tegyünk, amit mi nem éreznénk igazságtalannak önmagunkkal szemben. Bár ez nem csak a feliratozásra igaz, sőt…
- Ja és ha megígérünk valamit, legyen bennünk annyi gerinc, hogy meg is csináljuk. Nálunk is lesz most dobott projekt. Miért? Mert megutáltatták velünk a mikorleszfriss nyavalygással. Vagy mert futó sorozatot kezdtünk el, és olyan irányba haladt a sorozat, ami nem tetszett. Ez előfordul. De mikor jelentkezik valaki segíteni, adok neki feladatot, és se szó se beszéd lelép… még jó, hogy már van bennem annyi tapasztalat, hogy valahogy megérzem, kiben mennyire bízhatok. Volt már negatív és pozitív csalódásom is. Mindkettőből tanultam.
- Azt hiszem, ennyi. Sok dolog van, amiről nem beszéltem. Talán majd máskor, ha kicsit jobban összeszedem a gondolataim.



Gondolom, teljes mértékben igazságtalan és bunkó vagyok. Igazságtalan, mert ezek szemenszedett hazugságok. Bunkó, mert még le is írom őket. Nos, vállalom akár ezt a két jelzőt is (holott nem értek egyet velük), csak gondolkodjon el legalább pár ember. Nekem már akkor megérte…
Aki végig bírta olvasni, és véleménye is van, ne kíméljen. Vagy sokat kérek? Kíváncsi volnék, ki hogyan vélekedik erről. Ne legyünk már lusták…
2009. nov. 15. 15:37

Ööö... reggel?

Ez a reggel felér azzal, mintha elgázolt volna egy kamion…
Jó, hogy két telefonom van és mindkettő ébreszt. Az elsőre konkrétan nem emlékszem. De alattam volt, ergo felvettem a földről, és kikapcsoltam az ébresztést. És begyűrtem magam alá. De maga a mozdulatsor, a hangok és az esemény elveszett valahol tudatom homályos, zárt kapui mögött…
Hű de szépen fogalmazunk félálomban… XD
Így jár, aki egykor fekszik, kettőkor még forgolódik, reggel meg kis híján a takarót a fejére húzva rimánkodik időátállításért. Állat vagyok… -.- Többet nem iszunk diólikőrös teát meló előtti éjjel, és végképp nem dorbézolunk a gép előtt hajnalig. Egyedül. Hol az életem?!
*iszik energiaital, és próbálja kurblizni a gondolkodását. Jééé, tányér…*
Ugye fel fogok ébredni munkakezdésre? XD
*Romantika című Nobuta fanvideót néz* Nobutát akarok nézniiiiiiiiiiiiiiiiii *fangirlch*
*rágyújt a szobában*
Magamhoz kell térnem. Záros határidőn belül. Háromnegyed óra indulnom kell. És még ott tartok, hogy jé, reggeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeel. -.-
Megyek éledni…

Teázás és lazulós nap

Tegnap voltam munkahelyi megbeszélésen. Hát annyira nem is lettünk lecseszve, mint vártuk. XD És japánra megint nem tudtam bemenni. -.-
De voltunk teázni Luna-channal és Zedinnel. :) Utána meg fangirlködés hármasban, aztán Zedinnel kettesben. Zedinnel még mindig élmény koncertet nézni. Most Kat-tun volt soron. Hát inkább senki se kérdezze a véleményem a Quuen of Pirates-ről. -.- De jól eliszogattunk meg hülyültünk… :)

Ma meg…
Megint hülye hangulatban keltem. Zedin délután hazament. Utána beültem a kádba csokival, jegyzetfüzettel. És szétáztam. XD Most meg kezdenem kellene magammal valamit. Lenne egy rakat dolgom. *sóhajt*

És besírok… nem elég hogy ma már minden hülye degenerált fanpicsa ír… de már fordít is. Az igénytelenség tombol. A jóérzésű fangirl pedig megfullad a mocsokban. -.-

2009. nov. 13. 19:56

Szemészet, költözés, fangirlködés

Tegnap voltunk szemészeten. Úgy volt, hogy fél napig nem fogok látni, mert kitágítják a pupillám. Ehhez képes doki belevilágított, meg megnézte a szemem és viszontlátás… Na mind1. Évi hozott nekem reggelit. :) Aztán meg videóztunk kicsit, miután hazaértünk.
Elkezdtük ismét költöztetni a sekait. Elég sokra haladtunk szerintem egy nap alatt, de hogy mikor lesz kész, azt passzolom…
Ma sem kaptam fizut. Kezdek morcos lenni…
Igazából nem sok minden történt velem. Hajnali fél ötig oldallal szórakoztam, emg frisseltem Hajnalon is, délben keltem, csináltam tovább. Hajat mostam… Ennyi.
Ja igen. Ariana szerelmes… *.* A Bandage dalába, meg a trailerbe. *.* Akarom azt a filmet. Mostazonnalderögtön. XD *fangirl*
Dal

Holnap jön Zedin, én meg megitn melózok. Miért vagyok én mindig beosztva szerdán mostanság? XD

Ennyi vagyok. Elment a kedvem mindentől. Pá!

Ja van egy legyünk. Azt se nyírhatom ki. Neve van, és nem öljük meg. -.- Agymenést kapok néha a lakótársaimtól…
És volt egy f ehér pókom tegnapelőtt éjjel. Jó hogy megláttam a lámpafénynél az árnyékát. -.-

2009. nov. 10. 21:01

Blogolhatnék

Mai második bejegyzés. Miért?
Blogolhatnékom van…
*nézeget teafilter* Meghitt pillanatok… Egy fejfájással hintett hideg napon mi az isten meghitt? XD De a tea finom, szeretem. :)
Menni kellene hajat mosni… csak lusta vagyok. És semmihez sincs kedvem. De majd egy jó forró fürdő helyretesz. Remélem.
Irritál az a hülye pók. Lehet szép csendben elteszem mind a nyolc lába alól. -.-
Éééés… csináltam tejbegríz. Shizu ez a te hibád, eszembe se jutott volna. XD Finom lett. *.* Szeret mandulás tejbegríz. Feldobta a napom. :)
Kurva nagy a csend…. Ja hogy kikapcsoltam a zenét, míg simseztem. Aha. *visszakapcsol*
Értelmes blogbejegyzés ismét. XD

Azon filózok, hogy tegnap beszélgettünk munkatárssal. És kérdezett pár dolgot a nőkről. Kissé rajta lóg a barátnője. Ilyeneket, hogy a nők miért igénylik, hogy minden telefon végén azt mondja, „Szeretlek” meg stb. Mondom ezeket nagyon rossz embertől kérded. De tényleg.
Új ficen töröm a fejem…
Meg azon, hogy megszüntetem a blogspot-os blogomat. Nemtom. Azt sem tudom, ki olvassa. Emelje már fel a kezét. Hátha érdemes meghagyni.
Jó. Megyek pancs. És szemezek a pókkal. Úgyis kinyírom… nem bírom elviselni a jelenlétét…

2009. nov. 7. 21:03

Ez meg az meg amaz

Kb. fél órája értem haza melóból. Nem sok hívásunk volt, szóval csinálhattuk a többi munkánkat. Szar lett mindenki statisztikája, de erről szerintem nem mi tehetünk. Nem volt kommunikáció a cég és a diákmeló között, még az is csak most lett letisztázva, mennyi lesz a bérünk. Jó hír, hogy ha forintokkal is, de több, mint amennyiről szó volt eleinte. Yay. Viszont ezeket a kiszabott normákat lehetetlen tartani. :( Pedig esküszöm igyekszem, de ennyit nem lehet… de senkinek sem megy, szóval nem velem van a probléma. De még mindig szeretem. Remélem, az évben még maradhatok.
Hazafelé picit frászt kaptam. Tudni kell, hogy a Nagyállomás környéke, amerre én járok dolgozni, az egyik legveszélyesebb környék a városban. Hát ma rászolgált erre a megtisztelő címre. Azon filóztam, hogy ha fél perccel később indulok haza, akkor lehet, hogy engem rabolnak ki. Egy csaj sikítozott mögöttem, hogy tolvaj… hátranézek, kapucnis csávó szalad egy női táskával… kár, hogy lefelé a lépcsőn, pedig a kezemben volt az esernyőm. Jó kis masszív nyele van, odavágok úgy marad. -.- Azért ez durva. Szerintem legalábbis…
Felhívtam anyámat reggel. Elfelejtettem, hogy hétvége van és nem kel korán. XD Szegénykém…
Ma több jel is utalt arra, hogy jogosan van rossz előérzetem. Mármint… mikor minden összejátszik. És érzed, hogy valami nem stimm. Ez a rablás… megégettem az ujjam… átmentem véletlen a piros lámpánál, szétnézés nélkül… furán gomolyog a füst… szóval minden. Értitek… Ja hogy nem? Hát van ilyen. XD
Reggel blogolni, 12 óra meló után, félig agyhalott állapotban fun… XD

Jah, sztori tegnapról (vagy tegnapelőttről):
Ariana kijön fürdőből, bemegy lakótárshoz.
„Te Éva, van egy jó hírem számodra. Számomra nem az, de te örülni fogsz neki.”
„Na mondd.”
„Megvan Boldizsár.”
Boldizsár. Hát… ő egy baszott nagy kaszáspók. -.- Aki a fürdőnkben lakik. És emiatt fog Ariana nyakfájást kapni. Felfelé nézve közlekedik. XD Semmit nem szeretek, aminek négynél több lába van… illetve aminek nincs lába. Nem arianakompatibilisek. -.-

Ma csokis sütivel kezdtem a napot. Izé… kezdtem? o_O Illik iylen mondani, ha az ember lánya reggel fejezi be az előző napot? XDD Már ha végre elhúz aludni… de itt szövegel alvás helyett. Miért? Ööö… passz? XD

Ismét egy értelmes blogbejegyzés.
Jó reggelt Magyarország.
Nekem meg szép álmokat.
Pá!

2009. nov. 7. 7:37

Játék meg vásárlás meg ami jön…

Fejfájok. Kibaszottul. De minél később kellene feküdni, mert holnap éjszakás leszek…
Voltam ma vásárolni. Volt kedvezményem Rossmannban, szal vettem egy rakat cuccot. Új fogkefe, körömreszelő, hajbalzsam, sampon, szilikonos hajvégápoló. *.* Meg egyebek, háztartási cuccok…
És játszottam. Sims3. Szeretem játék. Csak elment vele a fél napom. XD
Tegnap volt itt Zedin. Néztünk filmet, én közben kanji kártyákat gyártottam. És ízelítőt kapott abból, milyen az, mikor nagyon szar fanfic kerül elém… XD
Más nem igazán történt velem amúgy. Tegnap kitakarítottam az egész szobát. Meg a gépemet. Beszereltem az új írót meg a memóriát. Basszus a régi íróm bele volt rohadva a gépbe. XD Tanulság: ha leöntjük valami édessel a gépünket, utána kipucoljuk. A memória nem látszott… amíg nem raktam fel sims-et. Sims háttérben, közben megy zene, videó, minden. *.*
*néz képernyő* Valamit eskü mesélni akartam…
Ja megjöttek a jegyek, amiket tesómmal rendeltünk. (Sonata Arctica koncert) Küldtek ajándékba single-t. Így potom 1240 Ft volt a postaköltség. Azt hittem seggreülök… XD
Jó, kómázom tovább, bye…


Olvassa egyáltalán ezt a blogot vki? Mert ha nem lehet törlöm... XD

Kusza gondolatfolyam

Voltam ma melózni, hat órát. Déltől este hatig. Behívtak még tegnap, mint kiderült azért, mert Dunántúlon havazott. Ma sok hülye emberrel beszéltem. Munkaidő végére már erős emberundorom volt, főleg, hogy a nappalisok is bent voltak. Nem szeretem, ha körülöttem flangálnak. Ők nem szeretnek minket, mi nem szeretjük őket. Tiszta sor.
Kurvára égtek a vonalak, és kifogtam egy rakat értelmiségit. -.- Meg legalább tíz önkormányzattól hívtak. o_O Ma nem csoportos hibás napom volt, ma önkormányzatos közvilles. Az élet bonyolult. -.- Na jó, igazából nem, de jól hangzott…
Semmivel sem haladok. Fáradt vagyok, nyűgös, hisztis. És anyám rágja a fülem, hogy oltassam be magam. És nem száll le a témáról. Megőrülök tőle. -.-
Ilyen roooooooppant sok minden történt ám velem ezen a szép keddi napon. Itthon hagytam a szemüvegem. Roppantul örültem neki. Megvakultam mire melóba értem. Nekem már ez a kis fény is fáj. -.- Éljen a kontaktlencse fényérzékenységgel fűszerezve.
Mondtam én h hisztis vagyok. o_O
Fázom. És tök hideg mindenem. Pedig eskü fel vagyok öltözve, kivételesen.
Fáj a szemem. Az SAP káros a szemre. Sokat kell bámulni. XD Meg dolgozni benne… XD
Olyan sok értelme van ám ennek a bejegyzésnek, hogy hihetetlen…
És itt van előttem a pisztációs cappuchino, és nem merek inni, mert fáj a gyomrom. Tegnap is fájt. Ez van, ha édeset eszek…
*dobol az asztalon*
Ma a jó ficeket is a felénél kikapcsoltam. Egy dirusat kivéve. Az még így is jó volt…
Miért nincs kedvem írni? Annyi ötlet kering a fejemben… meg van versem is, kivételesen papíron, mert ágyban jött rám az írhatnék. De nincs kedvem begépelni. Lustaság fél egészség, én teljes egészségre törekszem.
*dobol tovább az asztalon*
Nem, nem unatkozom, csak tombol a sekedv.
„Hello Darkness, my old friend
I’ve come to talk with you again…”
zene tessék meghallgatni dal. Gyönyörű *.* (Ha esetleg valaki meg is hallgatja, megdobhat egy kommenttel is akár, hogy tetszett-e.) Egyébként a Watchmen egyik zenéje. Ajánlom a filmet is.
Ez a visszatekintő rész az elején: zene2 Ezt a dalt is szeretem… Meg nem tudom. Valamiért magával ragadott a film világa. Furcsa világ és furcsa világlátás. De vajon az övék torzult vagy a miénk?
Szerintem cigizek és megcsinálom azt a cappuchinót…
Pá!

Nov. 3. 22:25

NS és filmezés öcsémmel

*ül és sajtot eszik, háttérben szól a Twilight*

Szerda: Zedin befoglalta a gépem és a szobám, én meg melóztam reggel hatig, utána Tesco, becseréltem a fülhallgatót. (Az újnak meg hangereje nincs. -.-). Röviden.
Csütörtök: vásárlás Zedinnel. Nem sok mindent sikerült venni… XD Sushitcsinálás és varrás hajnalig. Alig alvás.
Péntek: indulás az előbbi vonathoz, hogy az eredetit elérjük. Mert körmöt festeni igenis kell. XDD Átverekedtük magunkat, kis késéssel Bp. Nyugatiban várt minket Lily, Hesz és Zita. Indulás Sol munkahelyére, onnan négyesben (Sol, Zedin, Zita és én) az Asia Centerbe. Vásárolgattunk… jó sokáig. -.- Utána viszonylag gyors visszaút (szeretjük pesti forgalom), átöltözés, és irány NS előtt Ayumi-chanhoz. Sajnos nem tudtunk sokáig maradni. Utálok csak fél napra felmenni Bp-re. -.- Senkire és semmire nincs elég idő… -.-
Amúgy jó buli volt. Legalábbis nekem tetszett, bár rossz volt, hogy sokan nem jöttek el azok közül, akikkel szerettem volna találkozni. :( Meg buli közepe egy kicsit fura volt. Nem részletezném, picit szállt az agyam. Nem szeretem, ha rám szólnak. -.- Főleg ha van benne némi igazság… -.- Nem jó ötlet, kérem mellőzni… vagy legalább utólag felhozni. Köszönöm.
Reggel mekis kaja (szeretek reggel a mekiben ücsörögni bulik után, mondtam már? XD ), utána be Sol munkahelyére (megfagytunk a trolira várva), visszaöltözés, Zedin a buszhoz, én a vonathoz. Soha többet a keletiből vonattal, ha az nem IC. -.- Kibaszott meleg volt, ergo a folyosón álltam, mikor ülni is fáradt voltam. Élmény volt… XD
Cirka 30 óra ébren, mert öcsémnek beszélgethetnékje volt. XD Utána aludtam négy órát, és filmezés öcsémmel. Nem rávett, hogy nézzem meg a Twilight-ot? Tudtam, hogy nem kéne, most szerelmes vagyok. XD Meg… néztünk Rémségek cirkuszát. Hát izé… szerintem sokat mond a filmről, hogy öcsém bealudt rajta. Majdnem én is. XD Jó, hogy nem mentem el rá moziba…
Vasárnap temető, meg beugrottunk nagyimékhoz. Utána megint filmezés este, miután kidöglöttem magam öcsém ágyán. Ilyenkor szoktunk ilyet, ő játszik meg gépezik, én meg lefekszem mellé az ágyra és nézem, vagy alszom. XD Filmek. Rávett a Star Trek filmre is. O_O És még tetszett is. Duuurva… XD Meg néztünk Watchment. *.* Kibaszottul tetszett, igaza van öcsémnek, elég különleges világa van. Ariana szerelmes. *.*
Az egyetlen hátránya az öcsémmel filmezésnek, hogy magyarul kell nézni…
Tesóm ma délelőtt visszament Pécsre, én meg délután Debrecenbe. Ráadásul elfelejtettem a töltőt hazavinni a telefonhoz, szóval ki voltam kapcsolva, és pár óránként bekapcsoltam. És látom, hogy kerestek melóból. o_O De szerencsére holnapra hívtak be. Délutánra. o_O Lehet, hogy irodát pakolunk… költözünk egy emelettel lejjebb. Legalább kevesebb nappalis lesz körülöttünk.

Ennyi. Asszem.
Ja meg emberundor. Szokásos pest utáni, most fűszerezve kis önutálattal. Nem kérdez, semmi értelme az egésznek… XD Ariana hangulatigadozásait és kedélyállapotát megérteni tapasztalt pszichológusnak se menne. Evvan. Nem belemagyarázni semmit. Ilyenem van.
Aki akar, úgyis tudja, hogyan találjon meg, ha nagyon hiányoznék… Majd egyszer visszamászom.

Amúgy gyönyörű, kissé vöröses, nappal is látható telihold volt. Gyönyörű volt. *.*

Nov. 2. 21:22