MIttudomén... a hét...

*morog*
Utálok négykor kelni… Ráaádsul tízig nem volt kedvem, éjfélig meg nem tudtam elaludni.
Hú de kurva kómás vagyok…

Amúgy gyorsan elszállt a hét.
Hétfőn lakótárssal vásárolgattunk. Kedden…. Kedden fogalmam sincs mit csináltam, a kínai házin kívül semmire sem emlékszem. XD
Szerdán volt Zedinem meg Luna-chanom. *.* És Zedin csinált onigirit. Nyamm… :P És végre nem pislogtam teljesen végig a kínait. XD
Csütörtökön még itt volt Zedin délutánig, aztán meg este japánra mentem. És nem is voltam annyira hülye, mint éreztem. XD Egész sok mindent eltaláltam a tesztekben. XD De azért ismételek, eskü…. :D
Péntek… reggel csörög a telefonom, félálomban érzékelem, hogy a öcsém. Felveszem, beszélünk… vonal szakad. Szeretem a telefonját, kukázhatná... bár asszem most az alagút volt a ludas. Mindegy, vissahívom, mondom neki: „Te, honnan a fenéből fogalmazódott meg a kis buksidban az a kósza gondolat, hogy én pénteken reggel nyolc előtt öt perccel ébren leszek?” XD Szerencsére sikerült visszaaludnom (miután fél órát beszéltünk), éjjel így is aludtam volna be. Éjszakás voltam, de akkora unalom volt, hogy alig bírtam ébren maradni. Munka az volt, nem arról van szó, de a monoton irattűzés kissé felőrli az ember idegrendszerét a tizedik óra után. Már imádkoztam, hogy csörögjön a telefon, ne nem… XD
Tegnap jött Évi japánozni, szegény talált itt egy agyhalott, fejfájós, frissen ébredt Arianát. Merthogy család megint felkeltett, én meg visszadőltem és mondom hoppá. XD Este meg… nemtom, hülye hangulatom volt. Most meg kurva álmos vagyok. Kéne reggelizni, mert rohadt éhes vagyok, szerintem megint kimaradt a vacsi.
*kómAriana zuhanyba L*

És majdnem azt írtam, hogy oyasumi… Szóval: szép jó reggelt mindenkinek! Így vasárnap hajnali négy óra huszonnégy perckor…