Magyar fanfic és fansub világ…

Csak mert már sokadszor szállt az agyam…


Az írásról:

Aki ismer, tudja, hogy elég régóta írok slash-t, vagy yaoit, ahogy tetszik. Nem tartom magam túl jó írónak. Mind témában, mind írásmódban van mit fejlődnöm. Tudom, hol és hogyan kezdtem. A régi írásaimon mai napig sírvaröhögök. Naivak, egyszerűek. Nem mondom, hogy eleget, de fejlődtem. Kialakult egy képem az írásról, a szereplőkről, a történetekről. És azokról, akikről mintázom a karaktereim. Épp ezért veri ki nálam a biztosítékot a mai fanficiton írás néhány – már túlságosan elterjedt – mozzanata. A saját fandom nem, elvégre egy kitalált, saját karakterrel mindenki azt tehet, amit akar. Az ő tulajdona. Nem úgy, mint egy fanfiction esetében.

Szóval nézzük, mi az, ami egy jobb érzésű fangirlt néha bizony a sírás határára sodor, persze képletesen értve.
- A szereplő tisztelete sokaknál ismeretlen fogalom. Az illető kurva, számító, durva, vagy épp gyenge és lányos. Könyörgöm… a tesztoszteron még mindig nem ad okot erőszakra. (Most persze nem a való világban tomboló pszichopata gyerekgyilkosokra és szeméremsértőkre gondoljunk, köszönöm.) Elismerem, vannak gyenge férfiak. De ez nem pont a legjellemzőbb tulajdonságuk. Nyígás, hiszti, sírás, miközben a másik kénye-kedve szerint „használja” őket. Jó, ki-ki fantáziája, avagy ízlések és pofonok. De ez sorozattá vált a fanfiction, a BL írás világában. Egyfajta divattá alakult. De miért? Férfiakról írunk, nem gimis kislányokról. Bár mindenki magából indul ki. Jelen esetben szó szerint…
- Aki nem tud írni, az ne is írjon. Jó, tudom, valahol el kell kezdeni. De hogy minimális önkritika se legyen? Szomorú…
- A magyar nyelv nagyon szép. Tele van szebbnél szebb fordulatokkal, halmozhatunk jelzőket, és mégsem feltétlenül lesz giccses egy írás. Vagy mégis. A másik probléma, hogy a helyesírás ismeretlen fogalom. Mint Mézga Kriszta, aki j-vel írja a hülyét. Sajnos nem ennyi a probléma, alapvető helyesírási szabályokat nem ismerünk. Tuuuudom, a magyar oktatás. De a béta fogalma is ismeretlen? Ja igen, az egy görög betű…
(És most nem az elgépelések a téma. Van annyi önkritikám, ahogy amiatt én is lapítsak.)
- Én sem állítom, hogy tudom, hogy zajlik két nem hetero között a szex. De utánaolvasunk. Ne adj isten megnézünk egy ilyen jellegű pornót, tucat akad az interneten. (Persze ha már elmúltunk 18, de legalább 16 évesek, és már tudjuk, vagy legalább láttuk, hogyan zajlik egy „sima” együttlét.) Egyes ábrázolásoktól sírni tudnék. (Ebbe beletartozik néhány általam írt történet is, legyünk önkritikusak. Az én időmben még nem mindent lehetett megtalálni neten. Öreg vagyok, ez van. Legalábbis a mai írókhoz képest már lassan bottal kellene botladoznom.) Az anatómiával véletlenül sem vagyunk tisztában, vagy csak nekem nem tűnt fel, hogy az illetők vagy gumiból vannak, vagy csak mocskosul hajlékonyak. Én kérek elnézést. És véletlenül sem hozok példákat, mert micsoda bunkó lennék akkor. És sokszor néhány alapvető „kellék” is hiányzik. A férfiak még mindig nem nők, nem is úgy működnek, szex terén SEM. Remélem, ezen árnyalásokkal is érhető voltam.
- A magyar kritika hiányzó fogalom. Ez egy tény. De mikor az igazán jó írók igazán jól megírt, jól megformált, igényes írásaira csak ímmel-ámmal jön KOMMENT (nem kritika, attól már lemondtunk), míg a vacakul megírt, tucat témájú írásokat istenítik, akkor bizony kinyílik a képzeletbeli bicska a zsebemben. Nincs szépérzék, és nincs igény sem a jó írásokra.? Szomorú vagyok…
- Az pedig még inkább elszomorít, mikor 12 éves kislányokat látok az ilyen oldalakon. Anyuci mit csinál ilyenkor? Csapjon a kezére… A legtöbbnek meséket kellene még néznie, olyan értelmi színvonalon van. (Tisztelet az igazán kevés kivételnek.) Meg komolyan… még se érzelmi, se testi kapcsolat, de már yaoit olvasnak. Vajon mennyire torzul így a lelkivilág? (Aki homofóbiával jön nekem emiatt, oldalba vágom. -.- ) Arról nem is szólva, hogy elhiszik, a fanfiction a valóság…
- Durván lecsökkent a színvonal és az átlagéletkor. A rossz írások száma meg szaporodik. És számomra az derült ki, hogy ezzel sokan tisztában vannak. Csak úgy vannak vele, hogy „nincs mit tenni”, így meg sem próbálják. Ilyen hozzáállással valóban nincs értelme. De akkor hová jutunk?
- Jópár gyűjtőoldal léte nagyon jó ötlet volt… csak utána kevés volt a friss, engedjünk fel minden vackot. A silányság silányságot szül, mert példa lesz belőle. A régi nagyobb oldalak még próbálják tartani a színvonalat. Az eredmény? Csökkenő látogatottság.
- Sok minden kimaradt. A többit majd egyszer. Meg leírták már százszor előttem, igazából nem is volt érdemes bepötyögnöm ezeket. És jól tudom, mekkora a szerepem az egészben…


A fordításról:

Lassan három éve fordítok. Doramákat, filmeket, de mivel a csapatunk elég sok mindenen dolgozik, így közvetve mást is, elvégre folyamatosan javítom a többiek munkáit. Nem azért, mert hű de rosszul dolgoznak, félre ne értsen senki. Csak több szem többet lát. Sajnos még így sem mindent.
Akkortájt vagy picit hamarabb alakultak az első nagyobb fordító csapatok. Mármint nem animék terén, a japán (ázsiai) kultúra ezen része hamarabb betört hazánkba. A mangafordítás szintén. Szóval beszéljünk most inkább elsődlegesen a doramák fordításáról, elvégre az verte ki nálam a biztosítékot.

Akkor nézzük:
- Lehet, hogy én vagyok túl igényes, de aki nem tud magyarul, az NE FORDÍTSON! Nem az elvétve előforduló helyesírási hibákról beszélek. Nálam is előfordulnak, hiába a szakmám. Egybeírások, elírások főképp esetemben. Az elgépeléseket hagyjuk, sajnos figyelmetlen vagyok magam is nagyon sokszor. De! Akinek már a főoldalát olvasva visítok, hogy hogyan engedték át általánosban a felső évfolyamba, az szerintem már a súlyos esetbe tartozik. Sajnos nem látjuk át azt, hogy az ilyen jellegű fordításokhoz igazából nem is annyira az idegen nyelvet kell tudni (persze azt is), hanem azt a nyelvet, AMIRE fordítunk. Esetünkben: a magyar nyelv ismerete elengedhetetlen. Tehát vissza az elejére: aki nem tud magyarul, ne fordítson! De ha esetleg mégis istenverte sorsának tekintené a fordítást, legalább keressen valakit, aki átnézi, amit művel! Mondjuk valaki, aki vele ellentétben, tud magyarul… Túl nagy kérés, ugye? A világbéke könnyebb lenne.
- Én elhiszem, hogy nem tudunk várni egy-egy fordításra, mert jaj azon kívül már más nem is létezik. De ha már tudjuk, hogy más meg akarja csinálni, akkor keressünk már mást, az isten szerelmére. Igazából nem magam miatt mondom. Engem teljesen hidegen hagy, hány verziója van annak, amit csinálok/csinálni fogok. De gondoljunk már bele, hogy akad, akit ezzel megbántunk. Az „én projektem” híve mindenki tudja, sosem voltam. De azért az újabban alakuló fansubocskákban legyen már annyi gerinc, hogy legalább ír egy e-mailt a illetőnek. Legalább számítson már rá az a szerencsétlen. Nálam egyetlen eset akad, amikor nem veszem figyelembe, ha kiírtak egy projektet: ha még azt sem tudják, milyen lesz. Ezt nem lehet komolyan venni. Ha látsz belőle egy részletet, és beleszeretsz, az megint más. Ha végül csalódsz, maximum meggondolod magad. Egyébként felőlem lehet több verziója mindennek. Engem nem zavar. De nem mindenki egyforma. Gondoljunk már a másikra is. Elég volt egyszer megbotlanom, hogy rádöbbenjek arra, mennyire meg lehet bántani valaki az ilyesmivel. Nem muszáj mindenkinek a saját hibájából tanulni…
- Rengeteg újonnan alakult fordítócsapat van, akik nincsenek tisztában az íratlan szabályokkal. Talán mert túl egyértelműek. Lehet, hogy ehhez már felnőttnek kell lenni? Pedig szívesen segítenénk a kezdőknek, szerintem ezt minden csapat nevében mondhatom. Tanácsokkal, sztorikkal. Mi is követtünk el hiábakat az elején, időzítésben, vagy formázásban, fordításban. Van tapasztalatunk, szívesen átadjuk. Nem harapunk, és lehet, hogy kevesebb lenne a súrlódás és igénytelenség. Tisztelet a kivételnek, természetesen. Van olyan kezdő csapat, akiknek mondjuk le a kalappal a munkája előtt. És van oylan régebbi csapat, akiknek egy-egy munkájától még mindig lemarom az arcom. Mindkettő előfordul. Pedig meg lehetne előzni…
- Kommentek hiánya. Már beletörődtünk. Pedig nem annyi elkészíteni egy részt, míg valaki más megnézi. Hosszú órák munkája. Több emberé is. De van, aki ezt nem értékeli. Ki tudja, talán én sem tudnám ennyire értékelni a csapat munkáját, ha nem tudnám, mi van mögötte. Mennyi idegbaj, mennyi munka, mennyi ücsörgés és kattogás a gép előtt. Sok. És hálás vagyok érte. Eddig a legérdekesebb elgondolás az volt, mikor még vagy két éve nekünk támadt egy emberke a chatboxon, hogy miért nincs még friss, nem igaz, hogy nincs egy óránk megcsinálni azt a rohadt részt. Néztünk. Nagy, gúvadt szemekkel. Egy rész animét megcsinálni sem egy óra. A dorama legalább kétszer olyan hosszú. Összesítve néha több, mint egy napunk rámegy. Egy órácska? Addig megnézem és átgondolom. Aki nem hiszi el, fordítson. Már ha tud, természetesen. És igényesen. Ugye, milyen sok idő? Amit el lehetne játszani, filmezni, hülyülni, lustulni. A hülye fordító mit csinál? Fordít, hogy másnak jó legyen. Aztán hozzávágják, hogy miért lusta csinálni. Hát már elnézést…
- A másik, mikor az emberek nem látják be, hogy a fordítónak, időtítőknek, karaokézóknak, dizájnereknek, bétáknak, stbstb… (úgyis kimarad valamelyik meló) IS VAN ÉLETÜK! Hagyjuk már őket is élni. Tanulni, dolgozni, néha egymás mellett a kettőt. Roppantul örülnénk, ha csak annyi dolgunk lenne, hogy üljünk a gép előtt és fordítsunk. Ontanánk a feliratokat, mindenki elhiheti. De nincs. Aki ezt nem fogadja el, kaparja el magát a kertben…
- Tanuljuk meg beleképzelni magunkat a másik helyébe. És csak oylat tegyünk, amit mi nem éreznénk igazságtalannak önmagunkkal szemben. Bár ez nem csak a feliratozásra igaz, sőt…
- Ja és ha megígérünk valamit, legyen bennünk annyi gerinc, hogy meg is csináljuk. Nálunk is lesz most dobott projekt. Miért? Mert megutáltatták velünk a mikorleszfriss nyavalygással. Vagy mert futó sorozatot kezdtünk el, és olyan irányba haladt a sorozat, ami nem tetszett. Ez előfordul. De mikor jelentkezik valaki segíteni, adok neki feladatot, és se szó se beszéd lelép… még jó, hogy már van bennem annyi tapasztalat, hogy valahogy megérzem, kiben mennyire bízhatok. Volt már negatív és pozitív csalódásom is. Mindkettőből tanultam.
- Azt hiszem, ennyi. Sok dolog van, amiről nem beszéltem. Talán majd máskor, ha kicsit jobban összeszedem a gondolataim.



Gondolom, teljes mértékben igazságtalan és bunkó vagyok. Igazságtalan, mert ezek szemenszedett hazugságok. Bunkó, mert még le is írom őket. Nos, vállalom akár ezt a két jelzőt is (holott nem értek egyet velük), csak gondolkodjon el legalább pár ember. Nekem már akkor megérte…
Aki végig bírta olvasni, és véleménye is van, ne kíméljen. Vagy sokat kérek? Kíváncsi volnék, ki hogyan vélekedik erről. Ne legyünk már lusták…
2009. nov. 15. 15:37