Tizenkét óra munka után, és egy adag netbuherálással töltött csendes-káromkodós perc elteltével, a blogok végigbogarászása után elkövettem magam ellene a legnagyobb bűnt, amit épeszű yaoi író és olvasó elkövethet: felmentem egy roppant igényes gyűjtőoldalra. (Úgyis mindenki tudja, melyikre gondolok, de azért maradjunk meg a formalitásoknál, és ne nevezzük nevén azt a bizonyost.) Az eredmény: miután szolidan lelki sírógörcsöt kaptam, eszembe jutott, hogy felvágjam az ereim. Azt hiszem, én eltemetem lassan a magyar fanficírást. Hogy minden idióta, fantáziátlan, írni (és helyesírni végképp) nem tudó vadmarha írásra vetemedjen, lassan emebriségellenes bűntettnek tartom. És ismét én vagyok a szemétláda, gonosz, túl igényes kritikus lélek, de ez…. ez…. ez valami, amire már a szavak kevésnek bizonyulnak. Ezt igazából nem lehet elmondani, át kell élni, de azt meg senkinek nem kívánom. És az a legelkeserítőbb, hogy a kedves olvasóközönség, ahelyett, hogy némi segítő kritikával élne, még bátorítja ezeket a szerencsétleneket. De mit is várok? Egy KRITIKÁT beírna valaki, és meglincselnék, ha élőben találkoznának vele. Éljen. Süllyedjünk. Lehet még?
Elnézést kérek, ha valakinek beletapostam leánylelkébe, de ez így reggel már több mint sok(k) volt. Nem azt mondom, hogy hűdejól írok. De ha így írnék, azt hiszem, felkötném magam. Ha ilyen gondolkodásom lenne, vízbefojtanám magam. És folytathatnám a sort.
És akkor fojtsuk bánatunkat egy röpke paródiába:
Shou, miután a munkából (értsd: interjú, próba, koncert, rádióadás, vagy tudja az, amim nincs)hazaért, átvedlett kedvenc, agyonnyúzott, flitteres és szívecskés köténykéjébe, s vidáman énekelgetve legújabb daluk félkész szövegecskéjét, nekiállt megfőzni imádott bandatársának és szívecskéjének a nagy közös kedvenc vacsijukat. (Szigorúan kicsinyítő képzővel, merazkúl) Közben ábrándozva gondolt rá, milyen szívdöglesztő ruhát vegyen fel estére, amivel az ágyba csábíthatja kedvesét. Gondolt dominaruhára, mennyasszonyi ruhára, és fürdőruhára egyaránt (ideális zuhany alatti szexhez). Miután elkészült, még mindig a saját dalukat dudolászva (mert sosem elég a gyakorlásból), lehuppant a szivárványos kanapéra, és bekapcsolta kedvenc szappanoperáját, hogy elüsse az időt, míg drágája hazaér.
Kedvese pedig a lakásba érve, amint megpillantotta a felcicomázott énekest, és megérezte az ínycsiklandó étel illatát, szerelmesen dorombolva bújt a másikhoz, hogy kifejezze, mennyire imádja őt. Mert ők már csak ilyen kis romantikus tinipicsa sztájlban istenítik egymást.
Itt a mese vége, fuss el véle. (Én kifutok a világból.)
Akinek meg nem inge, ne vegye magára. De azért lássuk be, elég kényelmetlen lehet a téli mínuszokban fedetlenül szaladgálni…
Köszöntem a figyelmet.
*agyhalott, túlfeszített idegrendszerű arianánk ágy irányába vonul*
Akinek meg nem tecc, NS-en nyugodtan kifejtheti a véleményét. Nem harapok ám… *bűbájos mosoly, a baltát a háta mögé rejti*
2010.január 25. 7:08
2010. január 25., hétfő
2010. január 23., szombat
Események
Nah. Meglett a szigorlatom. *.* Kettes. *.* Szóval beadtam a jelentkezésemet tanítási gyakorlatra. De poén amúgy, hogy eddig minden alkalomra tanultam, mint állat, és kivágott. Most nem tanultam, és átmentem.
Aztán… egy kis veszekedés után az extrával, visszakaptuk a sekait, meg vírusmentesítettem az összes oldalt. Pár dolog elveszett, meg még pótolni kell, de ez már a legkevesebb. Viszont záros határidőn belül az összes oldalamat takarítom el az extráról. Nekem nem kell az idegbaj.
Amúgy meg munka, munka, munka.
És mostanság kissé türelmetlen vagyok az emberekkel, tudom. Akinek nem tetszik, pápuszi. Néha hadd legyen már nekem is szar korszakom. Mindig mindenkit értsek meg, msot az egyszer fordítva kérem. Köcce.
Kedden megyünk Bp-re koncertre tesómmal. Alig várom. :)
Ja anya ma le akart jönni hozzám, de öcsém hazament hozzá, szóval ugrott a program.
Ja és megyek valamikro templomba. Ugyanis azt mondtam, ha meg lesz a szigorlatom, vannak csodák, és akkro megyek templomba. És érdekes, mert anyám és nagyanyám is ezt mondta. Mind egymástól függetlenül. O_O
Fáj a szemem….
Mit akartam mgé írni? Nemtom…
Még lehet jövök vissza. XD
Pá!
Ja nem is meséltem: ötéves évfordulóra kaptam páromtól csodazép rózsacsokrot, futárszolgálattal. :)
2010.január 23. 21:30
Aztán… egy kis veszekedés után az extrával, visszakaptuk a sekait, meg vírusmentesítettem az összes oldalt. Pár dolog elveszett, meg még pótolni kell, de ez már a legkevesebb. Viszont záros határidőn belül az összes oldalamat takarítom el az extráról. Nekem nem kell az idegbaj.
Amúgy meg munka, munka, munka.
És mostanság kissé türelmetlen vagyok az emberekkel, tudom. Akinek nem tetszik, pápuszi. Néha hadd legyen már nekem is szar korszakom. Mindig mindenkit értsek meg, msot az egyszer fordítva kérem. Köcce.
Kedden megyünk Bp-re koncertre tesómmal. Alig várom. :)
Ja anya ma le akart jönni hozzám, de öcsém hazament hozzá, szóval ugrott a program.
Ja és megyek valamikro templomba. Ugyanis azt mondtam, ha meg lesz a szigorlatom, vannak csodák, és akkro megyek templomba. És érdekes, mert anyám és nagyanyám is ezt mondta. Mind egymástól függetlenül. O_O
Fáj a szemem….
Mit akartam mgé írni? Nemtom…
Még lehet jövök vissza. XD
Pá!
Ja nem is meséltem: ötéves évfordulóra kaptam páromtól csodazép rózsacsokrot, futárszolgálattal. :)
2010.január 23. 21:30
2010. január 21., csütörtök
Két dolog
AKKOR ELMONDOM MÉG EGYSZER, HOGY MINDENKI MEGÉRTSE:
1. NEM SZERETEM A MEGLEPETÉSEKET
2. NEM SZERETEM, HA HELYETTEM DÖNTENEK!
Elég világos volt, vagy adjam ki körlevélben, a tévében, stb?!
2010. jan. 21. 15:12
1. NEM SZERETEM A MEGLEPETÉSEKET
2. NEM SZERETEM, HA HELYETTEM DÖNTENEK!
Elég világos volt, vagy adjam ki körlevélben, a tévében, stb?!
2010. jan. 21. 15:12
2010. január 20., szerda
Filmek és tanulás
*kétballábbalkelt*
Megnéztem hajnalban két filmet. Persze tanulás helyett, mert az úgy fun.A Latter Days tetszett, mindenkinek ajánlom, nagyon aranyos film. Viszont… a Kindan no koi nem enyhén besokkolt. Sőt. Még mindig ennek a sokknak az emlékével sikerült kelni, ergo ne szólj hozzám üzemmód van. Nekem nem szabad drámát néznem, és bár szinte tudtam, hogy a vége odavág, erre azért nem számítottam. Durva. *hideg rázza* Pedig egyébként nagyon tetszett, csakhát… a vége ütött. Ennyi. És most ariana ezen fog filózni két hétig. Aú.
Ja meg befejeztük az Orthos no inut. Az még feldolgozás alatt, szintén. XD
Tanulnom kell. Amúgy lol, hogy már attól egész esélyesnek érzem magam, hogy átnéztem öt tételt. XD
Nemtom mit akartam még írni. Valószínűleg semmit, mert csak úgy nekiálltam blogolni.
Na viszonlátás.
Amúgy meg úgy tűnik, hogy az embereknek semmiről nincs véleményük, vagy nem merik elmondani/leírni, nincs kedvük, estébé. Szerencsésnek érzem magam, hogy nekem még van olyanom.
2010.01.20. 17:40
Megnéztem hajnalban két filmet. Persze tanulás helyett, mert az úgy fun.A Latter Days tetszett, mindenkinek ajánlom, nagyon aranyos film. Viszont… a Kindan no koi nem enyhén besokkolt. Sőt. Még mindig ennek a sokknak az emlékével sikerült kelni, ergo ne szólj hozzám üzemmód van. Nekem nem szabad drámát néznem, és bár szinte tudtam, hogy a vége odavág, erre azért nem számítottam. Durva. *hideg rázza* Pedig egyébként nagyon tetszett, csakhát… a vége ütött. Ennyi. És most ariana ezen fog filózni két hétig. Aú.
Ja meg befejeztük az Orthos no inut. Az még feldolgozás alatt, szintén. XD
Tanulnom kell. Amúgy lol, hogy már attól egész esélyesnek érzem magam, hogy átnéztem öt tételt. XD
Nemtom mit akartam még írni. Valószínűleg semmit, mert csak úgy nekiálltam blogolni.
Na viszonlátás.
Amúgy meg úgy tűnik, hogy az embereknek semmiről nincs véleményük, vagy nem merik elmondani/leírni, nincs kedvük, estébé. Szerencsésnek érzem magam, hogy nekem még van olyanom.
2010.01.20. 17:40
2010. január 16., szombat
Emberek
Nyah, felmerült pár téma a héten, csak már agyhalott voltam hozzá, de gondoltam, írok róla.
Menjünk időrendben.
Volt egy érdekes beszélgetésem msn-en. És igazából megint nem tudom eldönteni: én vagyok túl türelmes másokkal, vagy mások túl türelmetlenek? Furcsa, de nálam a barátság nem könnyen múlandó dolog. Megértem, ha valaki nem ér rá, nem keres. Mostanság én sem érek rá másokra, amiért nem egy baszogatást kaptam. Hát elnézést, kissé összekuszálódtak körülöttem a dolgok. Aki nem érti meg, le lehet lépni. Nem direkt csinálom, és nekem volt a legnehezebb megszoknom a változásokat.
Viszont, amit írni akartam. Nálam nagyon nehéz elérni azt, hogy valakit ne szeressek. Ha valakivel évek óta nem beszéltem, évek óta nem láttam, ugyanúgy tudom üdvözölni, mintha tegnap is beszéltünk volna. Mert miért haragudnék rá? Hiszen ezek szerint én sem kerestem őt… ez két emberen múlik. A többi csak hárítás…
(Szívem, azért szétrúgom a segged, ha fél évig megint eltűnsz, megígértem. XD )
Hozzám mindig vissza lehet térni. Mert én ilyen hülye vagyok…
Másik. Most komolyan: ti mennyire vagytok közvetlenek a családtagjaitokkal? Úgy értem… én mikor elköszönök, mindig azt mondom: „Csók.” vagy „Puszi.” vagy „Cupp.” És nemrég pár beszélgetésből kiderült, hogy ez nem evidens. Jó, nem mintha olyan naiv lennék, hogy nem volt számomra egyértelmű, hogy ez nem mindenhol így van, de értitek szerintem a lényeget. Nem mondanám azt, hogy hűdeközel áll hozzám a családom, meg húdemindenttudokróluk. Egyáltalán nem. Van, hogy hetekig nem beszélek apámmal vagy öcsémmel. Nagyanyámékkal szintén. Mégsem érzem, hogy ettől kevésbé a családom lennének. Vagy távolabb kerülnének ettől. És tudunk beszélgetni… általában. XD
Uh, vissza az időrendben. Elfelejtettem. -.-
Érintések. Egyszer le lettem baszva, mert nem öleltem meg apámat random. Mármint nem ő cseszett le, de a lényeg az volt, hogy olyan távolságtartó vagyok vele. Mire visszaszóltam, hogy nem csak vele. Én mindenkitől tartok egy távolságot. Egy minimum szint mindenkivel szemben van. Aztán a másik féltől függ, hol húzom meg a határt. Ha nem igazán enged be az életébe, egy idő után távolabb lépek. És ennyi. Így is jobban kötődök az emberekhez, mint ők hozzám, csak ahhoz, hogy ezt észrevegyék, ki kellene nyitni a szemüket. Az meg ritka szokás…
Másik téma, amivel lerombolom az előző kettőt: a buszsofőrök. XDDD
Folyton felmerülő téma, és már annyira unom, hogy én is írok róla. XD
Igazából bármennyire lehet bunkózni őket, ők is emberek. Akiket fel lehet idegesíteni. Akiknek lehet rossz napjuk. Mert azért nézzünk már magunkba: a legtöbben igenis néha a munkahelyünkön is tudunk idegesek és feszültek lenni. Fel tudják cseszni az agyunkat néha túl könnyen is. Én is volt már, hogy ingerültebben szóltam vissza, mert előtte felcsesztek. Pedig nem az illető tehetett róla. Bár lehet, ez is türelem kérdése. Az emberekkel szemben. Mindkét részről. Ha néha picit jobban bele tudnánk képzelni magunkat mások helyébe, könnyebb lenne mindenkinek. Csakhát az ember önző, mindig más a hülye. Mert azt könnyebb.
Ez nem azt jelenti, hogy nem tudtam volna eltörni a buszsofőr kezét, mikor munka után, dögfáradtan mentem haza, minden bajom volt, és nem volt hajlandó nekem kinyitni két megállóban sem az ajtót, hogy leszállhassak, és emiatt volt egy jó kis sétám a hidegben, betegen. És én is kurva ideges voltam. Aztán vállat vontam, és nem érdekelt. Most jobb lesz attól, ha veszekszek?
És igen, mindhárom témára vonatkozóan: Tudom, hogy velem van a baj. Az én életszemléletem a probléma.
És volt még egy téma, de az istennek nem jut eszembe…
Jah igen!
A fontossági sorrend.
Nem mindig azok a dolgok fontosak másoknak, amik nekünk. És van, mikor hiába nyugtatsz másokat, ha valamit nem kapnak meg. Bele kell törődni, vagy tenni érte, de nem másokat okolni, a fenébe is. Lehet, hogy nekik más van, amit nem kaphatnak meg. Ezért tényleg érdemes haragudni?
(Jó, ez vicces. A bejegyzés ezen része az egyetlen, ami szól valakihez. Az illető meg nem olvassa a blogom. XD )
Meg család, barátok. Mi az istenért kell fontossági sorrendet felállítani? Ott kell lenni, ahol igazán szükség van ránk. Nem? Ha másnak épp nincs ránk szüksége, miért kell megsértődni, mert nem ott vagyok? Sosem fogom megérteni ezt az emberekben. Ezt a mérhetetlen önzést. Nem mintha nem lennék én is az. Csak… én legalább próbálkozom, hogy mások szemével is nézzek néha. Higgyétek el: túl lehet élni a próbálkozást…
Nah várom a véleményeket, ha van olyan. Meg ha egyáltalán valaki olvassa, amiket írok.
És most megyek, és… végignézem az lj-m. Egy hete nem jártam ott megint. -.- Gomennasai. -.-
2010. jan. 16. 14:47
Menjünk időrendben.
Volt egy érdekes beszélgetésem msn-en. És igazából megint nem tudom eldönteni: én vagyok túl türelmes másokkal, vagy mások túl türelmetlenek? Furcsa, de nálam a barátság nem könnyen múlandó dolog. Megértem, ha valaki nem ér rá, nem keres. Mostanság én sem érek rá másokra, amiért nem egy baszogatást kaptam. Hát elnézést, kissé összekuszálódtak körülöttem a dolgok. Aki nem érti meg, le lehet lépni. Nem direkt csinálom, és nekem volt a legnehezebb megszoknom a változásokat.
Viszont, amit írni akartam. Nálam nagyon nehéz elérni azt, hogy valakit ne szeressek. Ha valakivel évek óta nem beszéltem, évek óta nem láttam, ugyanúgy tudom üdvözölni, mintha tegnap is beszéltünk volna. Mert miért haragudnék rá? Hiszen ezek szerint én sem kerestem őt… ez két emberen múlik. A többi csak hárítás…
(Szívem, azért szétrúgom a segged, ha fél évig megint eltűnsz, megígértem. XD )
Hozzám mindig vissza lehet térni. Mert én ilyen hülye vagyok…
Másik. Most komolyan: ti mennyire vagytok közvetlenek a családtagjaitokkal? Úgy értem… én mikor elköszönök, mindig azt mondom: „Csók.” vagy „Puszi.” vagy „Cupp.” És nemrég pár beszélgetésből kiderült, hogy ez nem evidens. Jó, nem mintha olyan naiv lennék, hogy nem volt számomra egyértelmű, hogy ez nem mindenhol így van, de értitek szerintem a lényeget. Nem mondanám azt, hogy hűdeközel áll hozzám a családom, meg húdemindenttudokróluk. Egyáltalán nem. Van, hogy hetekig nem beszélek apámmal vagy öcsémmel. Nagyanyámékkal szintén. Mégsem érzem, hogy ettől kevésbé a családom lennének. Vagy távolabb kerülnének ettől. És tudunk beszélgetni… általában. XD
Uh, vissza az időrendben. Elfelejtettem. -.-
Érintések. Egyszer le lettem baszva, mert nem öleltem meg apámat random. Mármint nem ő cseszett le, de a lényeg az volt, hogy olyan távolságtartó vagyok vele. Mire visszaszóltam, hogy nem csak vele. Én mindenkitől tartok egy távolságot. Egy minimum szint mindenkivel szemben van. Aztán a másik féltől függ, hol húzom meg a határt. Ha nem igazán enged be az életébe, egy idő után távolabb lépek. És ennyi. Így is jobban kötődök az emberekhez, mint ők hozzám, csak ahhoz, hogy ezt észrevegyék, ki kellene nyitni a szemüket. Az meg ritka szokás…
Másik téma, amivel lerombolom az előző kettőt: a buszsofőrök. XDDD
Folyton felmerülő téma, és már annyira unom, hogy én is írok róla. XD
Igazából bármennyire lehet bunkózni őket, ők is emberek. Akiket fel lehet idegesíteni. Akiknek lehet rossz napjuk. Mert azért nézzünk már magunkba: a legtöbben igenis néha a munkahelyünkön is tudunk idegesek és feszültek lenni. Fel tudják cseszni az agyunkat néha túl könnyen is. Én is volt már, hogy ingerültebben szóltam vissza, mert előtte felcsesztek. Pedig nem az illető tehetett róla. Bár lehet, ez is türelem kérdése. Az emberekkel szemben. Mindkét részről. Ha néha picit jobban bele tudnánk képzelni magunkat mások helyébe, könnyebb lenne mindenkinek. Csakhát az ember önző, mindig más a hülye. Mert azt könnyebb.
Ez nem azt jelenti, hogy nem tudtam volna eltörni a buszsofőr kezét, mikor munka után, dögfáradtan mentem haza, minden bajom volt, és nem volt hajlandó nekem kinyitni két megállóban sem az ajtót, hogy leszállhassak, és emiatt volt egy jó kis sétám a hidegben, betegen. És én is kurva ideges voltam. Aztán vállat vontam, és nem érdekelt. Most jobb lesz attól, ha veszekszek?
És igen, mindhárom témára vonatkozóan: Tudom, hogy velem van a baj. Az én életszemléletem a probléma.
És volt még egy téma, de az istennek nem jut eszembe…
Jah igen!
A fontossági sorrend.
Nem mindig azok a dolgok fontosak másoknak, amik nekünk. És van, mikor hiába nyugtatsz másokat, ha valamit nem kapnak meg. Bele kell törődni, vagy tenni érte, de nem másokat okolni, a fenébe is. Lehet, hogy nekik más van, amit nem kaphatnak meg. Ezért tényleg érdemes haragudni?
(Jó, ez vicces. A bejegyzés ezen része az egyetlen, ami szól valakihez. Az illető meg nem olvassa a blogom. XD )
Meg család, barátok. Mi az istenért kell fontossági sorrendet felállítani? Ott kell lenni, ahol igazán szükség van ránk. Nem? Ha másnak épp nincs ránk szüksége, miért kell megsértődni, mert nem ott vagyok? Sosem fogom megérteni ezt az emberekben. Ezt a mérhetetlen önzést. Nem mintha nem lennék én is az. Csak… én legalább próbálkozom, hogy mások szemével is nézzek néha. Higgyétek el: túl lehet élni a próbálkozást…
Nah várom a véleményeket, ha van olyan. Meg ha egyáltalán valaki olvassa, amiket írok.
És most megyek, és… végignézem az lj-m. Egy hete nem jártam ott megint. -.- Gomennasai. -.-
2010. jan. 16. 14:47
Munka, vásárlás, dorama, vizsga
Megvan a kínaim. *.* Életem legérdekesebb vizsgája volt, és kisétáltam egy hármassal… :)
Utána meg vásároltam, és elbasztam csekélyke 20.000 forintot. És tervezek még többet. Imádom, hogy dolgozom, és van pénzem olyan dolgokra, amikre eddig nem volt. *.*
Szóval vettem két szoknyát, egy csizmát, meg cicanadrágot. *.* És mgé akarok venni felsőt, meg nadrágot, meg a fehérneműimre is rászorulna némi újítás. A boltban már úgyis megismernek az eladók. XD
Lehet, hogy pár napig BP-n leszek. Mert ugye lesz Stratovarius koncert, meg utána NS, lehet DT is. (Igen, megjött megint a kedvem hozzá, már ha valaki hajlandó velem NS-re jönni… amúgy marad Bp-n a búbánat….)
Hömm…
Orthos no Inut néztünk. *.* Bakker ritkán jut sorozat kapcsán eszembe, hogy milyen jó yaoit lehetne belőle írni. XDDD Bár tanulnom kellett volna. -.- Most megint négy napig egyfolytában meló, ehhe. Nem baj, meló az pénz, és ariana vesz magának minden vackot. *egyre inkább hülye picsa*
Nyah szóval élek, létezem, tanulok, dolgozom, nem kell értem aggódni. :)
Nyah cupp meg bye meg minden! XD *megy ágyba tanulni, ha nem alszik be megint -.- *
Utána meg vásároltam, és elbasztam csekélyke 20.000 forintot. És tervezek még többet. Imádom, hogy dolgozom, és van pénzem olyan dolgokra, amikre eddig nem volt. *.*
Szóval vettem két szoknyát, egy csizmát, meg cicanadrágot. *.* És mgé akarok venni felsőt, meg nadrágot, meg a fehérneműimre is rászorulna némi újítás. A boltban már úgyis megismernek az eladók. XD
Lehet, hogy pár napig BP-n leszek. Mert ugye lesz Stratovarius koncert, meg utána NS, lehet DT is. (Igen, megjött megint a kedvem hozzá, már ha valaki hajlandó velem NS-re jönni… amúgy marad Bp-n a búbánat….)
Hömm…
Orthos no Inut néztünk. *.* Bakker ritkán jut sorozat kapcsán eszembe, hogy milyen jó yaoit lehetne belőle írni. XDDD Bár tanulnom kellett volna. -.- Most megint négy napig egyfolytában meló, ehhe. Nem baj, meló az pénz, és ariana vesz magának minden vackot. *egyre inkább hülye picsa*
Nyah szóval élek, létezem, tanulok, dolgozom, nem kell értem aggódni. :)
Nyah cupp meg bye meg minden! XD *megy ágyba tanulni, ha nem alszik be megint -.- *
2010. január 11., hétfő
"Céges buli"
Voltam szombaton „céges bulin”. Jó volt, élveztem, bár aznap eléggé vacakul voltam, és ez nem kicsit hatással volt az estémre. Mindegy, rendbe lettem rakva, visszamentem, jól éreztem magam. :)
Kevesebben voltunk, mint azzal számoltam. És be is csíptem rendesen, el vagyok szokva az alkoholtól. Buli után pár munkatárs még feljött hozzám, beszélgettünk.
És párom nem akar jönni velem Korfura. -.- Pedig én annyira vágyom vissza görögbe…
Tanulnom kellene. De a vasárnapom a túlélésre ment rá. Annyira magas volt a vérnyomásom, hogy végül nyugtatóval aludtam.Most meg nem merek energiaitalt inni, pedig nem bírok magamhoz térni…
Érdekes amúgy. Egyik srác azt mondta, hogy ne úgy gondoljak rájuk, mint munkatársakra, hanem mint családra. És furcsamód, picit tényleg az. Figyelnek egymásra, nem haragszanak meg hülyeségekért… kicsit tényleg családias.
Mi volt még? Nem emlékszem… most keltem, na. XD
Csak írni akartam valamit, mielőtt elfelejteném.
Amúgy az embereknek elbaszott hobbijaik vannak. Már nem ébresszük fel arianát játékot játszanak. Egy időben basszuk fel ariana agyát ébredéskor játék volt. XD
Jah igen. A kurva extra.hu megint vírusos. És hiába írtom le, visszafertőznek. És persze én vagyok a hülye… No comment. Most minden oldal inaktívon van, amihez csak közöm van. Addig sem fertőznek.
2010. 01.11.
Kevesebben voltunk, mint azzal számoltam. És be is csíptem rendesen, el vagyok szokva az alkoholtól. Buli után pár munkatárs még feljött hozzám, beszélgettünk.
És párom nem akar jönni velem Korfura. -.- Pedig én annyira vágyom vissza görögbe…
Tanulnom kellene. De a vasárnapom a túlélésre ment rá. Annyira magas volt a vérnyomásom, hogy végül nyugtatóval aludtam.Most meg nem merek energiaitalt inni, pedig nem bírok magamhoz térni…
Érdekes amúgy. Egyik srác azt mondta, hogy ne úgy gondoljak rájuk, mint munkatársakra, hanem mint családra. És furcsamód, picit tényleg az. Figyelnek egymásra, nem haragszanak meg hülyeségekért… kicsit tényleg családias.
Mi volt még? Nem emlékszem… most keltem, na. XD
Csak írni akartam valamit, mielőtt elfelejteném.
Amúgy az embereknek elbaszott hobbijaik vannak. Már nem ébresszük fel arianát játékot játszanak. Egy időben basszuk fel ariana agyát ébredéskor játék volt. XD
Jah igen. A kurva extra.hu megint vírusos. És hiába írtom le, visszafertőznek. És persze én vagyok a hülye… No comment. Most minden oldal inaktívon van, amihez csak közöm van. Addig sem fertőznek.
2010. 01.11.
2010. január 3., vasárnap
2010-re váltva
Nah hazaértem.
*röhögőgörcsöt kap* Én tudok már hisztizni… visszaolvastam az előző bejegyzést. Mit tesz a fáradtság…
Kurva fárasztó műszakunk volt. Mármint úgy éjfélig abszolút agyhalál volt. Lettettem a telefont, két másodperc múlva csörgött újra… Ráadásul két munkatársnőmmel meghibbantunk, és ontottuk a hülyeséget. XDDDD És besokkoltam egyik munkatársamat, pedig én csak meséltem neki kicsit magamról… XDDD
Nyah. Mesézzünk a szilveszterről, meg picit az előszilveszterről.
Pár kedves éjjelezés után eljött végre pár szabadnap. 30-án Zedin lejött hozzám, és iszogattunk, meg hülyültünk. És kaptam teát meg kancsót. *.* Meg néztünk Samurai High Schoolt. Meg ment a fangirlködés. (Arianánál tombol a Luna Sea, az Abingdon és… Korea. Igen, egyszerre. XDD )
31-én kissé vacakul indult a reggel. Pl. hogy nem tudtam elaludni kb. 7 óráig, pedig kilenckor kelnem kellett volna. Aha. Úgy elaludtam, mint a huzat. És az a poén, hogy simán elértem volna a vonatot, ha nem kell boltba mennem, meg nem tart fel pár agyatlan ember a boltban, az állomáson. -.- Mindegy, mentem IC-vel. Összeszedtük a bandát, és mentünk Sakumóhoz. Dumaparti, kártyázás, iszogatás. Elég szolid szilveszter volt szerintem, legalábbis alkohol szempontjából. És reggelig elvoltunk. És tudtam aludni. *.* Felfigyeltem rá, hogy ha vannak körülöttem, annál jobban tudok aludni. Ariana fura. o_O
Hát az afterparti már nem volt olyan szolid, picit becsípett a banda. XDDD És játszottam PS-vel. o_O És néztünk sorozatot, és a többiek azon röhögtek, hogy szellemkölök megjelenik, Ariana meg felsikít. XD
Másnap meg úgy keltem, mint aki haldoklik. Derekam kipurcant, hasam fájt, a gyomrom kikészült. -.- És jöttem melózni. És hogy eltaláltam, hogy kurva forgalmas esténk lesz. És olyan történt, ami két hónapja nem: az egyik ügyfél úgy felbaszta az agyam, hogy kedvem támadt volna ordítani vele. Meg mindenki másnak is, akinél becsörgött… És volt egy szórakozónk, aki férfihangon polgármesterasszonynak adta ki magát, és az volt a problémája, hogy a miniszoknyából kilóg a heréje meg a töke. O_O Az emberek fájnak…
Ja meg néztünk filmet. Melegkonyhát és A boldogító nemet. Nekem mindkettő tetszett. :)
Ajándékokat fitózok holnap, de már esek össze. De blogolhatnékom volt. Szokás szerint szófukaron. Mostanság valahogy mintha nem tudnék annyit beszélni. XDDDD
Álmos vagyok. o_O
Mosogatni kell. Eh…
2010. jan. 3. 7:26
*röhögőgörcsöt kap* Én tudok már hisztizni… visszaolvastam az előző bejegyzést. Mit tesz a fáradtság…
Kurva fárasztó műszakunk volt. Mármint úgy éjfélig abszolút agyhalál volt. Lettettem a telefont, két másodperc múlva csörgött újra… Ráadásul két munkatársnőmmel meghibbantunk, és ontottuk a hülyeséget. XDDDD És besokkoltam egyik munkatársamat, pedig én csak meséltem neki kicsit magamról… XDDD
Nyah. Mesézzünk a szilveszterről, meg picit az előszilveszterről.
Pár kedves éjjelezés után eljött végre pár szabadnap. 30-án Zedin lejött hozzám, és iszogattunk, meg hülyültünk. És kaptam teát meg kancsót. *.* Meg néztünk Samurai High Schoolt. Meg ment a fangirlködés. (Arianánál tombol a Luna Sea, az Abingdon és… Korea. Igen, egyszerre. XDD )
31-én kissé vacakul indult a reggel. Pl. hogy nem tudtam elaludni kb. 7 óráig, pedig kilenckor kelnem kellett volna. Aha. Úgy elaludtam, mint a huzat. És az a poén, hogy simán elértem volna a vonatot, ha nem kell boltba mennem, meg nem tart fel pár agyatlan ember a boltban, az állomáson. -.- Mindegy, mentem IC-vel. Összeszedtük a bandát, és mentünk Sakumóhoz. Dumaparti, kártyázás, iszogatás. Elég szolid szilveszter volt szerintem, legalábbis alkohol szempontjából. És reggelig elvoltunk. És tudtam aludni. *.* Felfigyeltem rá, hogy ha vannak körülöttem, annál jobban tudok aludni. Ariana fura. o_O
Hát az afterparti már nem volt olyan szolid, picit becsípett a banda. XDDD És játszottam PS-vel. o_O És néztünk sorozatot, és a többiek azon röhögtek, hogy szellemkölök megjelenik, Ariana meg felsikít. XD
Másnap meg úgy keltem, mint aki haldoklik. Derekam kipurcant, hasam fájt, a gyomrom kikészült. -.- És jöttem melózni. És hogy eltaláltam, hogy kurva forgalmas esténk lesz. És olyan történt, ami két hónapja nem: az egyik ügyfél úgy felbaszta az agyam, hogy kedvem támadt volna ordítani vele. Meg mindenki másnak is, akinél becsörgött… És volt egy szórakozónk, aki férfihangon polgármesterasszonynak adta ki magát, és az volt a problémája, hogy a miniszoknyából kilóg a heréje meg a töke. O_O Az emberek fájnak…
Ja meg néztünk filmet. Melegkonyhát és A boldogító nemet. Nekem mindkettő tetszett. :)
Ajándékokat fitózok holnap, de már esek össze. De blogolhatnékom volt. Szokás szerint szófukaron. Mostanság valahogy mintha nem tudnék annyit beszélni. XDDDD
Álmos vagyok. o_O
Mosogatni kell. Eh…
2010. jan. 3. 7:26
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)